Reading // 2013. február 9., szombat4 Komment
|
2:49
|
Egy fantasztikusan fantáziadús címhez, fantasztikusan fantáziadús egyperces dukál. Irónia? Naná, mi más lenne? Avagy: zero humor, zero érzelem, zero értelem... csak szavak vannak, de abból is kevés.
A kép azért javít valamit a dolgon. Sokat. Ez az átható tekintet még egy három hónapos muffint is igazi ínyencfalatként tüntetne fel -.-
Reading- Olvasok benned, mint mindenkiben
Egyes emberek könyvet olvasnak. Én embereket. Elég egyetlen hajszál, egy apró gyűrődés, egy éppen hogy csak látható folt és máris kész a következtetés.
Erre mindenki képes, de az emberek többsége, ahelyett, hogy odafigyelne az igazán fontos dolgokra, lényegtelen információkkal tömi tele a fejét, csupa felesleges, hitvány szeméttel.
" Ki az elnök, a salátát milyen villával kell enni?" Te jó ég, ezek annyira érdemtelen dolgok!
És mégis, az emberek kidüllesztett mellekkel hirdetik, hogy milyen tájékozottak és közben akkor sem vesznek észre egy sorozatgyilkost, ha a képükbe ordít.
Ő is ilyen. A maga teszetoszaságával, az unalomig ismételt közhelyekkel telezsúfolt agyával, a kínos ragaszkodásával a megszokotthoz. Csak el kéne engednie azt a vékony kis faágat, ami összeköti ezzel az ostoba bandával, csak engednie kéne, hogy megmutassam neki az én életemet, ami lényegesen élhetőbb, mint az övé.
Ehelyett mit csinál? Egyfolytában csak szid, rajtam tölti ki a mérgét, ami az abnormális átlagosság miatt gyülemlik fel benne, pusztán azért, mert nem illek bele az ő idilli kis felfogásába. Akkor már inkább a koponya, ő legalább nem feleselt...
Johnnak rengeteg bosszantó tulajdonsága van, a legbosszantóbb mégis az, hogy lebecsül. Hiába áradozik órákat egy-egy levezetésem után, egy perc se kell neki és elfelejti, hogy mennyire magasztalt. Úgy hiszem, hogy ez valahol igencsak súlyos naivság.
Részben ezért, részben pedig mert nem akarja elhinni, hogy ez lehetséges, nem veszi észre, hogy átlátok rajta, hogy minden egyes rezdülésének tudom a jelentését, hogy teljesen tisztában vagyok az érzéseivel..
Ezt egyelőre nem tárom fel neki, nem akarom megijeszteni azzal, hogy kész tények elé állítom.
Majd ha eljön az ideje... Majd ha ő is úgy olvas önmagában, mint én benne...
Címkék: sherlock |
Older entries 