Szív nélkül // 2013. február 10., vasárnap6 Komment
|
4:54
|
Ismét egy rövid egyperces. Én is meglepődtem, amikor ma reggel felébredve asztalhoz ültem és lefirkantottam ezt a kis izét. Furcsa :/ John szemszögéből írtam, mert... mert. xD
Jó olvasást ;)
Szív nélkül
Egy név és két évszám, ennyi az egész. Igazából nem tudom mit vártam. A nemzeti lobogót, a Királynőt? Nem, azt azért nem, csak szerettem volna, ha egy leheletnyit több tiszteletet kap az, aki olyan sokszor mentette meg az állam becsületét. Valamit, ami tanúskodik arról, hogy egy rendkívüli ember fekszik itt.
" Hősök nem léteznek, de ha léteznek is, én nem vagyok egy közölük." Idióta, dehogynem! Ki az igazi hős, ha nem te? Sokszor úgy gondoltam, hogy én, amiért elvisellek, de most...
Megjártam a háborút. Az ott látottak beletéptek a szívembe.
Visszatértem, de itt már semmi sem volt olyan, mint azelőtt. Ez a változás végigkarmolta a szívemet.
Elvesztettem a legjobb barátomat. Ez a tény kitépte és felfalta a szívemet.
Most egy hatalmas űr van a mellkasomban, ami egyfolytában fáj. Nem engedi, hogy elfeledkezzek róla, bár már nincs könnyem, amivel sírhatnék. Szerencsére lassan ép elmém se lesz, hogy gondolkozhassak.
Sejtettem-e ezt, amikor először néztem azokba a mindent látó szemekbe? Igen, azt hiszem megéreztem, hogy nem lesz egyszerű.
Megbántam-e, hogy találkoztam vele? Soha. Minden együtt eltöltött másodperccel több lettem.
A pszichológusom azt mondta, túl leszek rajta. Mindketten tudjuk, hogy hazudott. Sherlock nem olyan, akin túl lehet lenni. Magával rántott, együtt zuhantunk és együtt haltunk meg...
Ahogy végigsimítok a halványan csillogó, egyszerű sírkövön, bár nem akarom, mégis felmerül a sötétségből egy reményben úszkáló gondolat:
- Csak még egy csodát, Sherlock... csak még egyet.
Címkék: sherlock |
Older entries 