A kép készítője: katt (jobban jártok, ha nem olvassátok el a ficet, csak nézitek a képet... beautiful *.*)

Ihlető videó (ha belegondolunk, megint csak ott tartunk, hogy csak részben egyezik a téma....de mindegy x3)

Ajánlott dal (félelmetes, hogy mennyire illik a kapcsolatukra)

az írás gyakorlatilag ennek a testvére

Szereplők: Jim Moriarty & Sebastian Moran

Tinnek ajánlanám, aki mindig rengeteget segít a blogban és eddig bármilyen hülye kérdéssel írtam rá, mindenre nyugodtan válaszolt . (És akkor még nem említettem a gyönyörű fejlécet, ami az ő munkája *.* ) :)

Ezt a ficet külön ajánlom azok figyelmébe, akik szeretik a Mormoros SMS-eket :)

*plot twist: ennyi linkelés után, amikor a folytatásra kattintotok, egy félmeztelen, még tovább vetkőző Lokit találtok. Szívesen ^^




                                                                 Új üzenete érkezett

Sebastian Moran várt. Végülis ez volt a dolga. Egy helyben hasalni, olykor órákon át és várni, várni. Mire? Egy másodpercre, amikor végre meghúzhatja azt a nyavalyás ravaszt és felmarkolva a pénzt, hazamehet. Az már nem érdekelte, hogy mi történik a kilőtt lövedékkel, melyik rohadt féregnek loccsantja ki az agyát: lényegtelen. Úgyis mind egy kaptafára készültek, minden kibaszott ember, még ő is. Tömeggyártott vackok.
A telefonja idegesen megcsörrent a zsebében. A bérgyilkos megtámasztotta a puskát és anélkül, hogy feltápászkodott volna, előkotorta a készüléket. A képernyőn irritáló neonbetűkkel virított a felirat: új üzenete érezett.
Sebastian arca undorodó grimaszba rándult a neonfelirat láttán. Még az egyik egyéjszakás kalandja állította át heccből ( már a Szajna mélyéről keresi a város neonfeliratait, félig szétrohadt testtel) és a férfi azóta sem tudta visszaállítani. A híres büszkesége miatt meg ugyebár még csak szóba sem jöhetett, hogy segítséget kérjen valakitől ezügyben.
Ne lőj, amíg nem jelzek.
- Ezért igazán kár volt SMS-t írni- szűrte a bérgyilkos a fogai között és visszacsúsztatta a telefont a zsebébe. Ki nem állhatta, ha óvodásként kezelik és ötször elmondják neki ugyanazt. Nyilván nem lő, ha nem muszáj. Sőt.
A mostani kiszemeltet igazából nem is akaródzott megölnie és ez kimondhatatlanul idegesítette. Nem tudott rájönni, hogy miben más, mint a többi vágóhídra vezényelt maffiózó. Elegáns öltöny (talán Armani? bassza meg, akkor felveti a pénz), fekete haj ( naná, hogy lezselézve, a sznob ökör), határozott sziluett. Sajnos csak hátulról látta az alakot, és miközben újra és újra szemrevételezte egyre erősebben vágyott rá, hogy lássa az arcát. És a szemeit. Biztos feketék és mélyek, mint egy örvény, olyan erőteljesek, hogy amikor meg akarod pillantani magadat bennük, kiégetik a szemed...
Kimondhatatlanul dühös lett magára a furcsa és eddig példa nélküli elgyengülése miatt és nem kevés undorral ismerte fel, hogy gyakorlatilag vonzódik ehhez a férfihoz, noha az arcát még nem is látta. Legalább a nevét elmondták neki. Valahogy már az is elnyerte a tetszését a maga kissé kacskaringós hangzásával.
Megvető ciccegéssel díjazta magát. Mi a francokat gondol? Hiszen ha egy bérgyilkos behatóan megismeri az összes áldozatát, abba beleőrül. A személytelenség páncélja védi meg őket az elmegyógyintézet falaitól.
Mintha bábukra lőnének. Bumm és elterül. Pénz. Bumm és elterül. Pénz.
Csak itt igazi életekkel játszanak és jó pár év börtönre számíthatnak, ha elkapják őket. Pedig ez is egy munka. Méghozzá nem is a legrosszabb.
Ismét felberregett a zsebében a telefon. Sebastian már gyakorlottan nyúlt hátra és emelte maga elé, hogy vethessen egy pillantást a képernyőre.
Új üzenete érkezett.
Unott arccal nyitotta meg.
Egy lövésnyi időre megfeledkezett a feladatáról, ahogy a szavak eljutottak az agyáig.
 Na, fiú, hogy tetszik a fenekem? Csak a te kedvedért vettem fel ma ezt a nadrágot-JM
JM, JM,JM. Jim Moriarty. A férfi, aki miatt itt van, akit el kell tennie láb alól, mert túl veszélyessé vált. A férfi, akit még csak hátulról látott.
Honnan a francból tudta, hogy itt vagyok?
Sebastian pánikszerűen nézett végig a környező épületeken, először szabad szemmel, majd távcsővel, de nem látta, hogy bárki is figyelné. Ő maga egy üres albérlet ablakából tartotta szemmel az eseményeket: egy üzletet a felbérlője és Moriarty között. Gyorsan lepillantott: a férfi továbbra is háttal állt neki és elmerülten beszélgetett a főnökével. Mintha mi sem történt volna.
Mintha nem éppen most küldött volna flörtölő SMS-t a rá leső bérgyilkosnak.
A probléma azzal volt, hogy az említett pisztolyos idióta ( ahogy hirtelenjében elnevezte magát) nem látta, hogy a férfi sokat matatott volna a telefonján.
Előre megírt SMS-ek? Talán.
Sebastian beleharapott az alsó ajkába, hogy ne vigyorodjon el olyan szélesen, majd nyelvével lenyalta a fémes mellékízű piros folyadék egy részét. A maradék végigcsorgott az állán. Meg sem próbálta letörölni.
Minden porcikája bizsergett az őt mostanában teljesen elhanyagoló izgatottságtól. Pedig voltak idők, amikor az adrenalinért lőtt, a forróságért a tarkóján. Egy pontból kiindulva az egész testén végigrohant, beszivárgott a sejtjeibe és ő végre úgy érezte, mintha élne. Mintha. Persze, ez csak illúzió volt, de neki maximálisan megfelelt.
Mostanra azonban a ravasz meghúzása olyan kiábrándító napi rutinná vált, fásultságba csomagolva, mint vágni egy szelet kenyeret.
Élettelen és kibaszottul unalmas.
A telefon ismét felberregett.Új üzenete érkezett.
Ejnye szivi, kőből vagy, hogy nem válaszolsz?-JM
A bérgyilkos már meg sem próbálta elfojtani a mosolyát. Az áldozata kikezdett vele. Percről percre vonzóbbnak találta az arc nélküli embert a maga flörtölős előrelátásával.
Miért ne lőjem le most rögtön?-pötyögte az alig használt gombokat nyomogatva, meglehetősen ügyetlenül. Nem gyakran írt SMS-t, (kinek is írt volna?) így elég lassan haladt a művelettel. Azon kapta magát, hogy a nagy koncentrálásban kidugta a nyelvét a száján, mint amikor zongorázni tanult.
Fehér billentyű, 
                                            fekete,
                             fehér, fehér, 
                                            fekete, ha elrontod, leszidnak, 
                          fehér, fehér, apa figyel a mindent látó szemével, csak figyel,
                                          fekete, ha segítséget kérnél, ordibálna.

Egyszer annyira izgult, hogy lehányta a zongorát. Utána napokig nem tudott felkelni az ágyából. Az édesapja keze is piros volt. Fehér, fekete, piros.

Az üzenet végére egy leheletnyi habozás után odabiggyesztette a monogramját, de még ez sem ment simán; az S helyett először J-t írt. Szerencsére időben észrevette.
Szerencsére.
                                 Adjon egy okot, hogy miért ne lőjem le most rögtön?- SM

Adjon egy okot! Sebastian a szeméhez illesztette a puskára szerelt távcsövet és a férfit fixírozta, aki meglepetést tettetve kapta elő a mobilját.
Adjon egy okot, hogy ne lőjem le! Adjon egy okot...könyörgöm.
Telefon berregés, neonfelirat. Új üzenete érkezett.
Sebastian úgy kapott a készülékhez, mint egy kisfiú a karácsonyi ajándékához.
                 
                                                        Mert csak. - JM

A bérgyilkos lehasalt a puska mögé és megcélozta a főnökét. Kedélyesen beszélgetett Moriartyval. Talán látta a puska távcsövének villanását. Mielőtt Moran beleeresztett egy golyót a fejébe.
                                                     
                                               Moriarty mosolyogva fordult hátra.

                                                                 *

- Na, Tigris, mit szólnál ma ahhoz a pökhendi seggfejhez, aki a múltkor megpróbált meglopni minket?
Moriarty a fotel karfájára telepedett és barátságosan átkarolva a bérgyilkos nyakát, közelebb húzta magához, hogy összeérjen az arcuk. Tapasztalatból tudta, hogy csak az ilyen intim kapcsolatokkal tudja elvonni Moran figyelmét a néma tévéről. A férfi ugyanis mindig levette a hangját. Szerette ő kitalálni, hogy mit mondanak.
                                                   Nem szeretett csalódni.

Moran egy pillanatra leeresztette a szemhéjait, hogy teljesen átérezhesse a hozzá simuló férfi bőrének csontig hatoló hidegségét. Szerette, hogy a főnökének ilyen hűvös bőre van, ellentétben az ő tűzforró lángolásával, amit már sokszor néztek láznak.
Így legalább úgy érezheti Moriarty mellett, hogy él. Persze, ez csak illúzió.

- Épp eleget lövöldöztem mostanában- morogta- Miért nem küldesz valaki mást? Most az egyszer.
Moriarty még jobban hozzásimult, Sebastian pedig dacos elszántsággal szegezte tekintetét a tévé jobb felső sarkára. Már egy ideje ezt a módszert alkalmazta, ha főnöke -egyébként tényleg ellenállhatatlan- flörtölésével  próbált szembeszállni.
Nem hallom a gonoszt, nem látom a gonoszt, nem érzem a gonoszt.
- Te vagy a legjobb- suttogta a profi szélhámos és a bérgyilkos félrevezethetetlen ismerője a fülébe, míg az ujjai köszönve az egymástól elváló ajkaknak a nyak íves vonala mentén indultak felfedezőútra. Sebastian megragadta főnöke kezét és csibészes mosollyal húzta lejjebb.
- Nem bánom, de drága lesz...
Moriarty mindig azt érzékeltette vele, hogy különleges. Egyedi. Azt hitte, hogy talán ők ketten nem csupán olcsó, tömeggyártott vackok, mint a többi ember.


Ugorj már be Tedhez munka után és öld meg. De finoman!- JM

Mi bajod van vele már megint? - SM

Ráuntam. Igazából egyszeri melósnak indult. Ő figyelt téged, amikor még rám vadásztál. Ha lelőttél volna, beléd ereszt egy tárat.- JM

Aznap este Moran egy gondosan megélezett konyhakéssel állított be a férfihoz. Megkötözte, betömte a száját és élve feldarabolta.
Utána nekidőlt a falnak és onnan szemlélte a vérbe áztatott húscafatokat, amik egykor egy embert alkottak. Vagy nem.
Ha brutálisan meggyilkolsz valakit, úgy érzed élsz. Persze, ez csak illúzió.
Új üzenete érkezett.
Mit vacakolsz? Hideg mellettem az ágy.- JM

Milyen már, hogy a hallal eteted meg a horgászbotot?- SM

Moran rájött, hogy nem különleges. Csak egy alkalmazott. És ahogy a vérrel borított konyhában rágyújt egy cigire, úgy gondolja, hogy igazából kurva mindegy.


Sherlock Holmesszal, az új kis kedvencével telefonál, igaz, hogy közvetítőket használ. Neki nem SMS-t ír.

Új üzenete érkezett. Neonfelirat, amit azóta sem állított át.

Azonnal takarodj onnan! Nem kell, hogy a zsaruk elkapjanak! - JM

Kedélyesen rágyújt, miközben a választ pötyögi. Gyorsan, hiba nélkül. Megedződött.

Nem vagyok a kisállatod. Maradok.- SM

Körbenéz az ötfős családon. Mind halottak. Csak a nőt kellett volna megölnie, de ha már többen is voltak itt... És talán meglátták. Leül közéjük.
Jó érzés halottak között ülni. Úgy érzed, hogy élsz. Persze, ez csak illúzió.
Moriarty beront a lakásba. Dühös. Pofonvágja a férfit.
- Adj egy okot, hogy miért ne lőjelek fejbe- szűri a fogai között és már húzza is elő a revolvert a zsebéből. Megtenné.
Ő meg.
Moran mosolyogva néz rá.
- Mert csak.
Ajkak simulnak a bérgyilkos ajkaira.
                 
                               Úgy érzed, hogy élsz. Egyszer, végre, igazán élsz.

Moran szája idegesen megremeg. Túl hosszú ideje van itt. Elhúzódik ez az egész pénisz összemérő cirkusz, ami a főnöke és Holmes között zajlik. Szorítja a puskát, figyeli a célpontot, miközben szabad kezével SMS-t ír anélkül, hogy a készülék agyonhasznált gombjaira vetődne a tekintete.
Hirtelen meglátja a zuhanó detektívet.
A szája mosolyra húzódik. Végre vége. Csak másodpercek kérdése és a főnöke hívni fogja. Aztán elrángatja valami puccos étterembe, ahol egy pincért sem szabad lelőnie, ha alig leplezett fölényességgel mérik végig. Legalábbis, amíg be nem fejezték a vacsorát. Majd ünnepelnek és pezsgőt bontanak és Moriarty dagonyázni fog a büszkeségben.

Moran szemöldöke feljebb szalad és mégiscsak elküldi az SMS-t.

Mi a büdös francot csinálsz ennyi ideig? - SM

Nekidől a lépcső korlátjának, kényelmesen elhelyezkedik. A főnöke telefonja a St. Barts tetején most jelez, kiírja, hogy Új üzenete érkezett és ha az a nárcisztikus hímringyó nem válaszol, itt hagyja. Viszont... akkor sértődés lesz és baszhatja az egész estét. Mégiscsak meg kellene várni, amíg méltóztatik lejönni.
Sebastian Moran várt. Végülis ez volt a dolga. Egy helyben hasalni, olykor órákon át és várni, várni.
 Mire?

                        Hogy veled úgy érezzem tényleg élek.

És Moriarty telefonjának kijelzőjén továbbra is kíméletlenül villogott a felirat: Új üzenete érkezett.

Címkék: mormor, sherlock