A kitartott és a kitagadott- III. // 2013. szeptember 1., vasárnap12 Komment
4:33
|
Harmadik fejezet, amiben ez a két nőfaló, unatkozó hímpéldány találkozik. És valamilyen csoda folytán mindketten túlélik.
Heti Kiddy bölcsesség: Egy harapás mindent megold. M i n d e n t.
Nézzetek Common Law-t
III. rész
Kop- kop- kop.
Három ugyanolyan kopogás, köztük leheletnyi szünet. Egy
pislogás, egy mosoly, egy lövés. Ennyi fér bele.
Sebastian elkapja a pisztolyt a halántékától és
hangtalanul az ajtóhoz suhan. Épp elég ideje volt elsajátítania a hangtalan mozgást
gyerekként.
Kop- kop- kop.
Az a valaki, aki éjfél körül jött meglátogatni, megint
kopog. Ugyanúgy, mint az előbb.
Sebastian úgy fogja a fegyvert, hogyha szükség van rá,
időben használhassa, majd megragadja a kilincset és szélesre tárja az ajtót.
Sok mindenre
számított, lehetőségek százait pörgette végig az agyában pár másodperc alatt,
de ez valamiért (talán mert még nem ment el a józan esze?) nem szerepelt
közöttük.
Egy férfi támaszkodik az ajtófélfának, a kezeit trehányul
zsebre vágva. Az öltönyéről Sebastian első látásra megmondja, hogy többe
került, mint az ő lemezboltja.
Fekete haja szigorúan simul a fejére, alóla mély szempár
villog ki.
Mosolyog. Cinkosan, ferdén, szája jobb sarka minden
bizonnyal a fülét célozta be, amikor elindult.
Első pillantásra fegyvertelennek tűnik. Második
pillantásra Sebastian már észreveszi a kis dudort a jobb oldalon, ahova a
pisztolyt szokás tenni. Látja, hogy a pasi bal bokája kissé megduzzadt (kés, nem is egy? Talán még egy pisztoly?),
és így, hogy keresi, már az öltöny kar részébe varrt apró belső zseb egy részét
is megpillantja ( valószínűleg
borotvapenge).
Sebastian Moran tehát azonnal megállapítja, hogy egy
vérbeli profival hozta össze a Sors.
- Hello, szivi! – A férfi kacsintást is mellékel a
mosolyához- Jim Moriarty vagyok, anyád kitartottja. De nyugi, nem csinálok nem
kívánt féltestvéreket.
*
A fényképek bármennyit is mutatnak, sosem bizonyulnak
elégnek. Egy jó testet nem elég látni, érezni kell. És ha ennek a dögnek nem
lehet érezni a testét, akkor nem tudom kinek igen.
Kicsivel több vágás van az arcán, mint a képen a
medalionban, de a francba is, baromi szexik. A haja ugyanolyan röhejesen áll, a
karja izmos és valószínűleg nem tudja, hogy kiszúrtam az ajtó mögé rejtett
pisztolyt.
Nem csalódtam benne, zero bizalom, száz százalékos
felkészültség. Jól van, kutyus, apuci máris elégedett veled.
- Kitartott?- Úgy ismétli a szót, mintha még soha
életében nem hallotta volna. Kis ártatlanka.
A hangja mély, de lágy. Szóljak neki, hogy a telefonszex
iparban halálra kereshetné magát? Nem, most inkább még nem. Majd a nagy
családegyesítés után.
- Japp, kitartott. Egyszer egy ismerősöm úgy fogalmazta
meg, hogy szexrabszolga aranyláncon- Nem tehetek róla, a kellemes emlék
mosolygásra késztet- Sajnos már nem él. A testét a Big Benből kellett lehozni,
a feje meg… nos, legyen elég annyi, hogy a disznók mohó állatok.
Tudom, nem épp a legjobb első benyomás, de
elmondhatatlanul jólesik, hogy ezúttal nem kell szerepet játszanom. Végre
levethettem egy kényelmetlen jelmezt és kinyújtóztathatom a tagjaimat. Épp
ideje volt.
Jól fogadja, egyetlen arcizma sem rándul. Jól van, bébi
nem okozol csalódást.
Félreáll az útból és egy széles karmozdulattal beinvitál,
felfedve a kezében lévő pisztolyt. Játsszunk nyílt lapokkal! Részemről oké.
A lakást precíz rendben tartja, csak pár üres sörösdoboz
töri meg az idillt. A tévében egy szappanopera megy, de fogadok nem nézte. Egy
szék vagy fotel sem fordul a tévé felé.
Alapzaj mániás? Csendfóbiás? Háborgó lelkiismeret?
Mielőtt bármit is mondhatnék, becsukódik mögöttem az
ajtó, Moran elém veti magát, megragadja a nyakkendőmet és a keze köré csavarja.
Lassú vagyok, megszerzi a dominanciát.
Olyan erővel nyom a falnak, hogy egy pillanatra megakad
bennem a levegő. A dolog pozitív része viszont, hogy a testével szorosan hozzám
préselődik, megakadályozva az önvédelmemet, meg úgy általában mindenféle
mozgást.
Nem mintha ilyen helyzetben nagyon mozogni akarnék.
- Fogalmam sincs miért jöttél, de a hullák eltüntetésében
nagy gyakorlatom van – sziszegi. Nem tudom nem észrevenni az élvezetteljes
csillogást a szemében. Adrenalin függő, aki belenyugodott a fásultságba.
Percről percre jobban szeretném pórázra verni ezt a dögöt.
Első körben tíz életképes hazugság jut eszembe, ami
szabaddá tenne. Mindegyiket bevenné, hiszen én tálalnám. A hazugságoknál sosem
a tartalom volt a fontos, hanem a tálalás minősége és a megfelelő időzítés.
Persze az igazmondás is az opciók között van. Kockázatos.
Ezért imádom.
*
- Nem fogsz megölni- Jim mosolya egyszerre elégedett és
magabiztos.
Sebastian öntudatlanul feljebb húzza a felső ajkát,
megmutatva ezzel a fogait a fahoz préselt férfinak. Ösztönös erőfitogtatás, mert érzi, hogy ő áll
vesztésre.
Moriarty gyorsan kiismerte; látszik rajta és ez amellet,
hogy megdöbbenti, el is borzasztja Sebastiant.
Kíváncsi. Rettentően kíváncsi, hogy ez a komplett fegyver
arzenállal felszerelt férfi mi a francért jött el hozzá.
Elengedni viszont kockázatos. Ezért is teszi meg.
Lassan hátrébb lép, biztonságos távolból figyeli, ahogy
Jim az öltönyét igazgatja. Mosolyog. Kellemes, vidám mosollyal, miközben
újraköti a nyakkendőjét, amivel vendéglátója kis híján megfojtotta.
- Mondtam. Tudtam, hogy nem ölsz meg, ahhoz túl kíváncsi
vagy- veti oda mintegy mellékesen, tollászkodás közben- Érdekes. Belefásultál a
hétköznapokba, de még mindig van egy leheletnyi reményed. Hátha történik
valami…
- Mit akar?- Sebastian látványosan zsebre teszi a
pisztolyt és látszólag egykedvűen méri végig újra a látogatóját.
- Milyen modortalan vagy, nem akarsz előbb megkínálni
valamivel?
Moriarty végre befejezi az öltözködést és ismét
visszacsúsztatja a kezeit a zsebébe. A fejét egy egészen kicsit oldalra dönti,
akár egy faágról szemlélődő bagoly.
- Megkínálni? Persze, egy vagy két golyót óhajt az úr?
- Igen, a kávéé jó lesz.
- Francokat fogok…
- Sok tejjel, sok cukorral, kevés kávéval, köszönöm.
Moriarty kikerüli a bosszús férfit és kényelmesen
elfoglalja a kanapét. Ahogy egyik lábát lustán átveti a másikon, leginkább egy
munkából hazatért férj benyomását kelti.
Sebastian már nyitja a száját, hogy elküldje a francba a
rohadékot, aki alig pár perc alatt beleolvadt az otthonának nevezett lyuk
alkoholittas légkörébe, de valamiért mégsem mond inkább semmit.
Összepréseli az ajkait, vet egy utolsó, porig sújtó
pillantást a férfira és kimegy a konyhába; bár közben mélyre elrejti a
büszkeségét. Megáll az apró helyiség közepén és próbál nem tanácstalannak
tűnni.
Hirtelen nem tudja felidézni, hogy mikor töltötte fel
utoljára a készleteit.
Jó, persze cigit és sört rendszeresen vett, de pár
hónapja rászokott, hogy csinos pincérnőkkel hívassa meg magát különböző
vendéglőkben, így az itthoni étkezést passzolta.
Beletúr a hajába, majd tétován kinyit egy fiókot. Aztán
becsukja. A kettő között meg kis híján elájul a bűztől.
Rövid mérlegelés után az egyik konyhaszekrény ajtaját
tárja szélesre és ügyesen ellavírozva egy sértődötten motyogó pizzaszelet
mellett, kivesz egy kis csomag kávét, amire valamikor régen, szálkás betűkkel
ráírta, hogy vésztartalék. Valamikor. A beköltözésekor. Évekkel ezelőtt.
Nagy nehezen előszed egy bögrét, aminek egyébként
hiányzik a füle és miközben a múzeumba illő kávéfőző elégedetten kezd el
kotyogni (ki tudja mióta először), Sebastian a csodával határos módon talál egy
doboz lejárt szavatosságú tejet a hűtőben és egy csomag kockacukrot a szemetes
mögött. Utóbbit valószínűleg egy olyan nő hagyhatta ott, aki abban a hitben
ringatta magát, hogy az egy éjszaka örökre szól.
A férfi két gondolattal kísérve támaszkodik a
konyhaasztalra. Az első: állati jól megoldotta a helyzetet. A második: mi a
büdös francért főz kávét egy idegennek, akiről lerí, hogy felkészült a
megölésére?
Az elsőért képzeletben megveregeti a saját vállát. A
másodikért- szintén képzeletben- letépi a saját fejét.
Amikor a kávéfőző már nem köp ki magából több kávét- vagy
valami ahhoz hasonlító fekete löttyöt- Sebastian önt belőle egy keveset a
bögrébe, majd a furcsa szagú tejjel tölti ki a maradék helyet. Végezetül egy
mestercukrász büszkeségével ejti bele a három kockacukrot.
Nem szemez vele sokáig a gőzölgő borzalommal, inkább a
pólója alá rejtett pisztolyt tapintja ki csak a biztonság kedvéért és
felmarkolja a bögrét.
Valahol mélyen kéjes boldogságot érez: ha nem ő öli meg a
pasit, a „kávé” majd megteszi helyette.
A nappaliba ( ami a háló, fegyvertisztító és sörivó szoba
is egyben) belépve észreveszi, hogy Moriarty csak úgy áttolt egy fotelt a tévé
elé. A készülék mellett fekvő abc rendes DVD-i most össze-vissza hevernek a
földön, mint a háborús sérültek, miközben a látogató halkan kuncogva bámulja a
Common Law egyik részét. Sebastian nemrég töltötte a sorozatot, mert
megtetszett neki a főszereplő duó komikuma és most egyre növekvő haraggal
figyeli, hogy lepleződik le az ízlése. Egy vadidegen előtt.
Szótlanul teszi le a fotel karfájára a bögrét. Azonnal be
is zsebel egy minden bizonnyal hálásnak szánt, vetkőztető mosolyt.
- Kösz, szivi, épp erre volt szükségem. Foglalj helyet!
- Ne hívj így! És ne csinálj úgy, mintha ez a te lakásod
lenne- dohog, de azért odahúz magának egy széket, majd elveszi a távirányítót a
férfi öléből és lestoppolja a filmet. Moriarty eltúlzott csalódottsággal
görbíti lefelé a száját.
- Pedig épp kezdett érdekes lenni. A tűzőgépes poén volt
a legjobb. Egyébként tuti, hogy melegek.
- Ez csak egy sorozat.
- A realizmus gyorsan kiábrándítja az embert.
- Tudod, mi ábrándítja ki gyorsabban? Ha megfojtják egy
cipőfűzővel. Márpedig ez fog történni veled, ha nem köpöd ki gyorsan miért
jöttél.
Sebastian érzi, hogy bármilyen határozott hangnemet
sikerült is megütnie, nem éri el a kívánt komolyságot, ebben pedig Moriartynak
van a legnagyobb szerepe. A férfi ugyanis kényelmesen elterpeszkedve a
fotelban, gyanús, egyszersmind harcias pillantásokat küld a kávé felé, ami sült
hullaszagot ereget magából.
- Ööö, ez hosszú- motyogja és némi viaskodás után inkább
leteszi a bögrét a földre. Sebastian egyszerűen képtelen megállni egy farkas
vigyort.
- Szeretem a hosszú dolgokat.
- Akkor már ketten vagyunk.
Sebastian letörli az arcáról a vigyort, mikor tudatosul
benne, hogy mit csinálnak.
- Szóval, Mrs. Moran kitartottja vagy, he?
Előkapar egy cigit és meggyújtja; addig is csinál
valamit.
- Nem hívod anyának? Milyen érzéketlen.
- Ha ők nem hívnak a fiuknak.
- Színpadias vagy.
- Te beszélsz? Egy ilyen belépő után?
Letüdőzi a füstöt és egyúttal feltűnnek neki a látogatója
„kurva szép” szemei. Meg a dögös mosoly, amit felé küld.
- Jogos. Szóval igen, a kitartottja vagyok, és ismerem a
teljes sztoridat. Elsírta nekem minden baját.
- Nagy ívből teszek rá, hogy mi van vele.
- Ő nem így áll hozzá.
- Leszarom.
- Egy medalionban őrzi az arcképedet.
- Szánalmas.
- Én is így gondolom.
- Akkor? Ha nem téríteni akarsz, mit keresel itt
playboykám?
Moriartynak alig láthatóan feljebb csúszik az egyik
szemöldöke. Végignyal a száján.
- Három dolog, szivi.
- Megmondtam, hogy ne hívj így!
- Az első, szivi; úgy hívlak, ahogy nekem tetszik, mivel
ha minden jól megy, hamarosan a főnököd leszek. - Összegombolja a zakóját, végigsimít a
nadrágján és feláll. Sebastian valamiért nem mozdul, némán tűri, hogy a férfi
kivegye a szájából a cigarettát- Kettő: ha a közelemben még egyszer rágyújtasz,
a nyelveden fogom elnyomni.
A hangja suttogó sziszegésbe csap át, az arcát élvezet
felhőzi. Sebastian azon kapja magát, hogy feláll a hátán a szőr.
- És három…- Hosszú ujjait a szoborrá dermedt férfi
tarkójára csúsztatja, a körmeit mélyen belevájja a bőrébe-… nem vagyok playboy.
Szivi.
Lehajol és fogaival erőszakosan tép bele Sebastian
ajkaiba. Egy észvesztő, fájdalmas pillanat alatt mindketten kifogynak a
levegőből, a szoba forogni kezd, a leállított film kimerevített képkockája
megdől, Sebastian torkából pedig egy hörgéshez hasonlító sóhaj tör elő.
Ez kizökkenti. Olyan erővel löki el magától a másik
férfit, hogy még ő is meglepődik. Hátraugrik, ezzel felborítja a széket és
előkapja a pisztolyát. Ahogy a férfira szegezi, a szemébe tűnik a borotvapenge
csillogása az ujjai között. Nyugalmat, hideg racionalitást erőltet magára.
- Valamit félreértettél. Én a nőket szeretem.
- A nők meg engem. – Moriarty szemtelenül kacsint és
feljebb emeli a pengét. Abból, ahogy tartja, látszik, hogy már többször
használta- Hidd el, szivi, nem akarom szétszabdalni az arcodat.
- Megpróbálni se lenne időd. Előbb lövöm szét a fejed.
- Kár lenne érte, nem gondolod?
- Talán. A szád tényleg jó.
- Enyém az öröm.
Sebastian képzeletben felpofozza magát (ismét), a
valóságban pedig leengedi a pisztolyt és készségesen félreáll.
- Ne fáradj az ajtóval, majd én becsukom- mormolja és
minden erejével azon van, hogy úgy tegyen, mintha értené a saját viselkedését.
Az igazság az, hogy Sebastian kizökkent a fásultságából.
Szembesült Moriartyval és ő elsodorta, mint egy tornádó. Esélye sem volt, most
pedig az énje darabjait kapargatja a padlóról.
Moriarty ruganyos léptekkel halad el mellette, a válluk
összeér, a pillantásuk találkozik, a fegyvereik készenlétben.
- Egy élmény volt, szivi. – Jim erőteljesen megnyomja az
utolsó szót és kinyitja az ajtót. Jóllakottan mosolyog- Majd még jövök. Ha
lehiggadtál és megtanulsz kávét főzni.
Az ajtó becsapódik mögötte, Sebastian pedig teljes erőből
belerúg a fotelbe. Mezítláb.
Amikor összegörnyed a rátörő fájdalomtól, két dologra
ébred rá.
Egyrészt, hogy ömlik a fémes ízű vér a szájából Moriarty
harapása nyomán, másrészt pedig, hogy otthagyta a számát a bögre mellett.
*
Moriarty mozdulatlanul tűri, hogy a pár kósza esőcsepp,
ami a felhőkből szitál, végigfolyjon az arcán. Egykedvűen nézi az elsuhanó
taxik fényét, egyelőre egyet se akar leinteni. A szemeiben visszatükröződik a
hajnali London ütemes pulzálása.
Hirtelen megremeg, kutyamódra megrázza magát és úgy néz
le az ujjai között parázsló cigarettára, amit még Sebastiantól vett el, mintha
csak most ébredne rá a létezésére.
Tekintetét továbbra is a fehér rúdon tartva, előhúzza a
telefonját és sms-t pötyög- Gyorsan, hiba nélkül, bágyadt arccal.
Minden lépéséről
tudni akarok. Tapadj rá- JM
Ahogy a cigarettát az ajkai közé veszi, lehunyja a
szemeit.
És elmosolyodik.
Címkék: A kitartott és a kitagadott, AU, mormor, sherlock |