After all we're in Hell // 2013. szeptember 2., hétfő8 Komment
6:09
|
Sheriarty ötperces
Nem tudom honnan jött, azt hiszem a masszív alváshiányt okolhatom. Aki talál benne értékelhető dolgot azt körbepuszilom. (jó, tudom, a kép értékelhető :3) Zene csak azok a szavak érdemlik meg, hogy nagybetűvel írjuk le őket egy papírra, amik képesek betölteni azt a bizonyos űrt.
After all we're in Hell
sherlock arra eszmél, hogy az alvadt vér lassú patakokban hömpölyög le a bőrén és tűnik el a tustálca lefolyójában.
mindez olyan végleges és örökre szóló, nem tud lenyúlni érte, hogy cseppenként visszakenje a bőrére és hirdesse, hogy meghalt valakiért,
egy katonáért,
egy eszméért,
egy ezredért, amit emberiségnek hívnak.
végignézte a gonosz önnön farkát harapó vonaglását, a westwood fekete pikkejein megcsillanó napfényt, az utolsó sugarakat, amiket látott és emlékszik, hogy amikor a szörny kezet fogott vele, arra gondolt ilyen az igazi gonosz.
mindig ilyennek képzelte.
most pedig itt áll a tus alatt, engedi, hogy a meleg cseppek lemossák az utolsó nyomokat, amik arról árulkodnak, hogy találkozott vele.
csak az emlékek maradnak, amik sosem voltak megbízhatatlanabbak, mert a detektív ereiben száguldó adrenalin mindig elhomályosította az arcot, a szíve ütemes dobogása mindig elfojtotta a hangot.
nem maradt semmi.
- mi újság?
hirtelen ott áll a mosdókagylónak támaszkodva, ki tudja honnan jött, talán átlebegett a keserűséggel festett falon, mint egy kísértet.
- meghaltál- jelenti ki a detektív, a volt detektív és nem fordul el, a víz kitartóan ostromolja a fejét, legördül a tincsein, amik az arcára tapadnak és jim akkor közelebb lép és elcsavarja a csapot. forróra állítja és sherlock nem mozdul, a bőre rákvörös lesz a víztől, égeti, de márványszoborként áll, figyel és nem gondol semmire, mert a gondolkozás volt az, ami idejuttatta.
- te is meghaltál- válaszolja jim és kibogozza és leveszi és ledobja a nyakkendőjét.
- mind meghaltunk- válaszolja jim és kigombolja és leveszi és ledobja az ingét.
- forró- jelenti ki sherlock, de még mindig nem mozdul.
az immár meztelen jimet figyeli, aki becsusszan mellé, a fehér tustálcában áll és ő is engedi, hogy a forró víz rákvörösre fesse a bőrét és diadalittasan felnevet.
- elvégre a Pokolban vagyunk. persze, hogy forró.
és belemarkol sherlockba, a fogaival beletép, hogyha isten véletlenül erre jár...
nehogy megessen rajta a szíve
Címkék: sheriarty, sherlock, szösz |