My sweetest candy is your ... first // 2013. szeptember 13., péntek8 Komment
|
6:26
|
Négy részes MorMor fluff, ártalmatlan minisorozat Candy észvesztő, csodálatos, képeihez.
My sweetest candy is your pain
- Vedd le!
- Nem.
- Röhejes vagy.
- Szállj le rólam, főnök.
- Rö- he - jes! Esik. Esik, érted?
- A francba is, most már... - Sebastian Moran olyan erővel vágta le a poharát az asztalra, hogy megrepedt.
Moriarty közömbösen csócsálta a rágóját.
- Ez volt az utolsó ép poharunk.
- Nem én akartam tegnap hajnal kettőkor bowlingozni velük- vágott vissza Sebastian és szépen lesöpörte az egészet a padlóra. Majd nekidőlt a fotelnek és megigazította a fekete napszemüvegét.
- Vedd le- ismételte Moriarty- Hisztis díva vagy.
- Nem hallok semmit. - Sebastian a fülére tapasztotta a kezeit és tüntetően elkezdett énekelni egy Led Zeppelin dalt. Moriarty megvonta a vállát és kipróbálta, hogy bele tud-e találni rágókkal a mesterlövész szájába. Háromból egy sikeresen célba ért, a férfi pedig majdnem megfulladt tőle.
Moriarty egykedvűen figyelte, ahogy Sebastian köhögve próbálja jó útra téríteni a félrecsúszott rágót és unottan megjegyezte:
- Mielőtt kinyúlsz, vedd le! Nem szeretek hullához nyúlni.
Sebastian sikeresen visszatért az életbe és a védelmet nyújtó napszemüveg mögül minden bizonnyal nagyon csúnyán nézett a főnökére.
- Már megmondtam, hogy nem veszem. Ez az egész egyébként is a te hibád.
- Az enyém? - Moriarty ráérősen ciccegett egy sort- Neked volt túl nagy szád. Ami persze bizonyos helyzetekben nem hátrány, de...
- Szállj le rólam!
A mesterlövész csendesen visszavonult, benyomta a tévét és sértett hiúságának darabjaival a lelki kezei közt befészkelte magát a fotelba.
Moriarty látványosan és hangosan felsóhajtott, majd elkezdte kikísérletezni, hogy
megjavítható-e egy törött pohár egyetlen agyoncsócsált rágó segítségével.
Az egész reggel kezdődött. Feküdtek az ágyban, a rizsporos és véres illatú takaró alatt és Sebastian nevetve megjegyezte, hogy a hátán még a szokottnál is több mély karcolás húzódik, vörös köves utakként mutatva Moriarty szenvedélyét.
- Karmol a törpe, ha mást nem tud- mondta és vállba bokszolta a főnökét.
Nem kellett volna.
Moriartynak olyan jól sikerült az erőfitogtatás, hogy a zöld összes létező árnyalatát felkente a mesterlövész jobb szeme köré az öklével. A férfi kis híján szívrohamot kapott, amikor elbotorkált a tükörig és azonnal magára kapta a legsötétebb napszemüvegét, ezzel kitéve magát a főnöke gúnyos cukkolásának.
Az igazság az volt, hogy Sebastian tudta: Jim a legkisebb fogyatékosságáért is rajta köszörüli az egyébként is feleslegesen éles nyelvét, és alapos - két másodperces, de mély- mérlegelés után úgy döntött, hogy inkább hallgat eposzokat a benne élő hisztis díváról, minthogy monoklisan parádézzon.
A napszemüvegben legalább menőn nézett ki. (Ez az utolsó érv lényegesen többet nyomott volna a latba, ha nem zuhogott volna az eső.)
Hátradőlt a fotelban és meg sem próbált a tévében futó valóság showra koncentrálni. Ki akarta üríteni az agyát; másnapra több fontos munkája is volt és nem engedhette meg magának, hogy hibázzon (ilyen szemmel meg aztán végképp nem).
Lement alfába.
Aztán úgy takarodott ki onnan, hogy porzott utána az út. A hangos, hirtelen puffanás észhez térítette.
Moriarty lefejelte az asztalt. A homlokából a Niagara intenzitását is meghazudtoló szenvedéllyel
patakzott a vér, végigfolyt az arcán, belekapaszkodott a vonásaiba, halotti maszkot formált, ahova elért, de ő csak bámult Sebastianra. Unottan, kínos gonddal ügyelve a rágója helyes ritmusú rágására.
- Na, most elégedett vagy? Ha eláll a vérzés, helyes kis púp fog nőni rajta. Lehet, hogy még be is lilul- mondta és még egy ásítást is odabiggyesztett a mondat végére- Nem te leszel az egyetlen elcseszett.
Sebastian visszabámult rá. Aztán lemászott a fotelből, odabattyogott a férfihoz, lehuppant mellé és elkezdte lenyalni a pirosas vért az arcáról.
A sötét napszemüveg a földre zuhant. Az inge követte. És aztán minden más ruhadarabja...
Címkék: fluff, mormor, my sweetest candy, sherlock |
Older entries 