Fandoms Drágák Chat
about


Ficblog. Sherlock, Hannibal, Good Omens, Avengers, Doctor Who és Supernatural. Meg betű. Sok-sok betű.



Fandomok ~


Blue Jeans // 2013. október 19., szombat7 Komment
4:47

Indokolatlanul tépett MorMor, aminek ezúttal sincs sok értelme. Ennek a párosnak elengedhetetlen kelléke, hogy elbeszéljenek egymás mellett *haha* igazából csak nem tudok rendes párbeszédet írni. 
Falatka vendégszereplő, igazából Reyklani tartja pórázon [elloptam a kisállatát, nem haladok a közös munkánkkal, ha hirtelen eltűnök, megölt]

Blue Jeans


Mesterlövésznek lenni olyan, mint elvérezni egy olyan csatamezőn, ahol sosem volt háború.

Pszichopatának lenni olyan, mint levegőt venni a víz alatt.

Szeretni valakit mindkettőnél rosszabb.

*

Égkék színű ing, halványfehér tűcsíkokkal. Kénfekete szövetnadrág. Bőrcipő. Vajszínű nyakkendő és fekete, halálfejekkel és nélkülük. Néha piros vércseppekkel, amiket nem lehet kimosni. Mindig ugyanaz a nyomorult elegancia, kivéve, ha Jim ellopta Sebastian ruháit egy-egy randira Mollyval. 
Ez a reggel is így kezdődött; a mesterlövész még fel sem ébredhetett igazán, el se jutott az agyáig, hogy az ágyból valahogy a földre került, amikor a szekrénye már üresen tátongott, a korábban benne halmozódó ruhák pedig előtte formáltak egy takaros kis dombocskát.
- Mi a büdös... főnök!- Sebastian felpattant a földről és minden kialvatlan dühével nézett a dombocska mellett törökülésben terpeszkedő Jimre, aki egyenként csippentette ujjai közé a ruhákat és dobta őket arrébb.
- Mire költöd a fizetésedet?
- Főnök, mi a francot turkálsz a cuccaim között?
- Komolyan... van, aki ezekre pénzt ad ki?- Moriarty undorodva tett félre egy kék pólót.
- Főnök!
- Mi, jah, randim lesz.
Egy rongyolt farmer is arrébb került. Sebastian - hogy könnyebben tudja elviselni a ruháira nehezedő megvető tekintetet - kutatón körbenézett egy doboz cigi után. Eléggé halvány emlékei voltak az előző estéről, amikor bicegve ért haza és zuhant az ágyba. De hol lehet a cigije?
- Ezen a pólón van egy elírás- állapította meg Jim.
- Hol a cigim?
- Emlékeztess, hogy vegyek neked valami rendes ruhát.
Sebastian kinyitotta az egyik konyhaszekrényt, hátha, de egy revolveren, két hamis útlevélen, egy leharcolt férfitangán és egy doboz gabonapelyhen kívül semmit sem talált, egyetlen szál cigit sem.
- Oké, majd szólok, úgyis kell egy új fegyvertörlőrongy.
A mesterlövész kivette a doboz gabonapelyhet és öntött belőle a markába. A tápláló búzából, nagymamák házaiban készült reggeli finomság helyett azonban ciánkapszulák ömlöttek ki a zacskóból.
- Amíg élek nem használsz fegyvertörlésre egy Westwoodot, mert... á, ez jó lesz. Elmegy- emelt ki Jim a kupacból egy mélyen kivágott, szürke pólót, amit Sebastian egyszer sem viselt még (nem vitte rá a gyomra). Vetett egy szigorú oldalpillantást a férfi felé- Ne szórd szét a ciánt vagy megetetem veled.
- Megint a hullás csajjal mész?- kérdezte Sebastian és félretette a mérget.
- Persze, ki mással... az a nő egy rémálom.
- Felajánlottam, hogy majd én bekerítem, de nem... mindent neked, magadnak kell csinálnod. Hát rajta.
Jim gyorsan belebújt a felsőbe és a mesterlövészhez oldalazott.
- Csináld.
A férfi látványosan felsóhajtott és összeborzolta a főnöke haját, mindkét kezét befúrva a puha tincsek közé. Amikor végzett, itt-ott még lesimította, majd hátrébb lépve vizsgálgatta a művét.
- Határozottan emberibben nézel ki.
- Dögös vagyok?
- Emberibben nézel ki- ismételte Sebastian egy cinkos kacsintás kíséretében és a rend kedvéért erősen belemarkolt a főnöke fenekébe, amikor elhaladt mellette- Hol van a cigim?
- Majd hívlak, ha kellesz. Ne gyújts fel semmit!- mondta Jim, felkapta a külön erre az alkalomra vásárolt kabátját és táskáját és kiviharzott a lakásból. A taxi már lent várt rá.
Sebastian leült az ágy szélére. Ez a reggel se úgy sikerült, ahogy ideális lett volna. Megérezte, hogy valami súrolja a combját, így benyúlt a takaró alá és előhúzta a majdnem teli doboz cigarettáját. Ledobta a földre.
A gondolat, hogy a főnöke, aki melegebb, mint egy kazán (vagy legalábbis a kedvéért úgy tesz) egy nővel kéjeleg, arra ösztönözte, hogy belője magát. Csakhogy munkaidőben tilos volt tudatmódosító szereket használnia (legalábbis úgy, hogy kiüssék) és neki mindig munkaidő volt. Huszonnégy órás, háromszázhatvanöt napos, "amíg ki nem nyírlak" fizetett és fizetetlen szabadságok nélkül.

Falatka (ez volt a hivatalos neve), Sebby cica (ahogy Jim hívta), azaz "a büdös, nyáladzó dög, ami már megint megpróbált felfalni" (ahogy Sebastian nevezte el) igazából egy selymes szőrű, ártatlan tekintetű apatigris volt, aki három gondozójába is belemart az állatkerti évei alatt. A pályafutásának csúnya véget jósoltak és minden bizonnyal el is altatták volna, ha Jim nem menti meg. A mesterbűnözőnek megtetszett az a dacos gőg, amivel az állat a rácsoknak ugrott, kitátotta a száját és a Westwood felé kapott a fogaival. Kellemes nosztalgiával nézte ezt a saját fásultságába fordult erőteljes tiltakozást, emlékeztette valakire. És mint az előző példányt, őt is pórázra verte.
Amikor  Sebastian hazaért és meglátta a konyhaasztalt csócsáló, megkötött tigrist, leült Jim mellé, elővett egy cigit és úgy döntött, hogy nem kérdez semmit. Épp elég alkalma volt annak a megtanulására, hogy néha jobb kussolni és csak sodródni az árral. Még akkor is- tette hozzá a huszonkettedik kiegészítést- ha egy oltári nagy ragadozó fekszik a konyhádban és úgy néz rád, mintha rágás nélkül akarna lenyelni. Akkor meg főleg.
Falatka így hivatalosan is az életük részévé vált. Néha beledöftek egy nyugtatóval teli injekciós tűt, néha megsimogatták- a nyugtatóval teletömött injekciós tű használata után- néha becézgették (igazából csak Jim) és néha elengedték egy közeli raktárépületben, hogy kiszaladgálhassa magát. És kellemeset a hasznossal alapon, bedobtak mellé pár maffiatanoncot, hogy legyenek játszópajtásai.
Egy este Sebastian arra lépett ki a fürdőszobából, hogy Jim biztonságos távolságban üldögél Falatkától és unottan figyeli, ahogy az egy fekete szövetdarabbal játszadozik. A mesterlövész tudta, hogy el kellene rohannia, kivetnie magát az ablakon vagy elvágódnia a földön, szívrohamot imitálva, mert főnöke unott arca volt a sziréna, aminek a megszólalását mindig ki akarta védeni. Ha néha megkérdezték tőle, hogy hol szerezte a karcolásokat az arcára vagy a belevésett nonfiguratív ábrákat a karjára, nem válaszolt. Nem mondta el, hogy a főnöke unatkozik. Nem mutatta meg a mellkasát, rajta a nagy J és M betűkkel, sem a bal lábát, amin égésnyomok virítottak. Ha Jim Moriarty unatkozott, Sebastian menekült. Általában hiába.
- Sebby...
Ez volt a másik jel. Nem Tigris, nem Sebastian, nem Bassy, hanem Sebby a kis kunkori y-al a végén, mintha valaki épp aláírna egy végrendeletet.
- Gyere ide szépen apucihoz. - Jim finoman oldalra döntötte a fejét és a szemeiben- amik olyan mélyek voltak, hogy az már- már túllépte a normalitás határait- megcsillant az érdeklődés egy szikrája.
Sebastian némán engedelmeskedett; tudta hogyha nem tenné, akár főbe is lőhetné magát. Ahogy Jim mellé lépett és vetett egy pillantást a kikötött tigrisre, meglátta, hogy mivel játszik. A főnöke egyik méregdrága, éjfekete nyakkendőjén próbálgatta a karmait, néha- néha végignyalva az anyagot.
- Sebby... - Jim kisfiús kérleléssel húzta meg a kővé dermedt mesterlövész nadrágszárát- Lécci vedd el tőle...


Sebastian biztos távolból figyelte, ahogy Jim és Molly valami ősrégi viccen nevetve sétálnak végig az utcán, persze egymásba karolva. Ahogy azt a férfi leszűrte, a nőnek tényleg tetszett Jim, hiszen nevetett a viccén, pedig az ő viccein akkor se lehetne nevetni, ha azzal megválthatnád az életed.
Kikerült egy szendvicsembert, a kapott szórólapot bedobta az első szembejövő kukába és ügyelt rá, hogy ne maradjon le nagyon a nevetgélő páros mögött. Egyáltalán mit keres itt? Minden épületből mesterlövészek tartották szemmel a párocskát, az utcán sétálgató gyalogosok háromngyede felbérelt testőr volt, ha a hullaházas csaj pofonvágná Jimet, két másodpercig se élne. Oké, a főnöke szeretett biztosra menni az ilyen dolgokban.
Jim hirtelen megállt és átölelte Mollyt, Sebastian pedig gyorsan bebújt egy beszélgető tömeg mögé. A férfi súgott valamit a nőnek, biztos valami elképesztő klisét arról, hogy gyönyörű, meg hogy szereti, meg hogy ő a legjobb dolog, ami történt vele. Csupa olyan dolgot, amit könyvekből lehet megtanulni.
A nő elpirult és bizonytalanul elkezdte csavargatni az egyik hajtincsét, aztán réveteg mosollyal az ajkai körül elfordult. Jim ezt a pillanatot használta ki: egyenesen Moran búvóhelye felé nézett és kacsintott egyet, majd mintha mi sem történt volna, megfogta Molly kezét.
Ez volt az utolsó alkalom, hogy Sebastian a főnöke tudta nélkül követte a férfit.
Amikor a nő szakított vele - "az a kis ribanc, velem! Mit képzel magáról?"- azért jól kinevette magában és valahol mélyen megkönnyebbült. Megnyugtató volt a tudat, hogy az egyetlen, aki elfogadja, képtelen normális emberi kapcsolatok fenntartására.


A tigris úgy gyűrte maga alá, mint egy rongybabát és bár a nyakkendőt kiengedte a fogai közül, ez elég sovány vigasz volt az életéért küzdő Sebastiannak. Megragadta az állat oldalát, belemarkolt egy nagy csomó szőrbe és megpróbálta oldalra görgetni a hatalmas testet. Falatka azonban nem hagyta magát, megtámaszkodott és fogaival a férfi felé kapott, aki így kénytelen volt beledöfni a bal karját a tigris nyakába alulról, hogy felfelé nyomhassa a fejet. Közvetlen közelről dőlt arcába az állat szájának bűze, látta a sárgás fogakat, amik embereket téptek darabokra és érezte a ránehezedő súlyt. Fogalma sem volt róla, hogy a főnöke eközben mit csinál, de abban az egyben biztos volt, hogy nem fog segíteni neki.
A jobb kezét egy pillanatra elvette az állat oldalától és megragadta vele a földön heverő, félig szétcincált nyakkendőt. Egy gyors mozdulattal a szoba másik sarkába dobta, majd visszafordult a tigrishez és ügyet sem vetve a karmok által feltépett sebekből szivárgó vérre, még egyszer, utoljára összeszedte minden megmaradt erejét és letaszította magáról Falatkát, ő pedig azonnal arrébb kúszott.
Ahogy a padlóra feküdt végigtapogatva a sebeit, még hallotta, hogy a tigris lánca megfeszült, amikor az állat megpróbálta utána vetni magát.
Jim szinte azonnal ott termett mellette, belemarkolt a hajába és felrántotta  fejét, hogy megcsókolhassa a férfit. Sebastian egy pillanatig azt hitte, hogy a tigris szabadult el, amikor a főnöke éles fogai kisvártatva a nyakába téptek.
Jim azon az éjszakán megjutalmazta, de a mesterlövész fejéből csak nem akart eltűnni a gondolat, hogyha Falatka darabokra tépné, Jim szemrebbenés nélkül nézné végig.

Egyszer megnézték a Titanicot. Sebastian körülbelül a felénél elaludt és csak a főnöke nevetésére ébredt fel Jack és Rose utolsó párbeszédénél. Jim szerint az egész filmben volt valami szórakoztatóan groteszk és különösen tetszett neki, hogy a vízben ért véget a tragédia.
- Nincs ujjlenyomat, csak felpuffadt hullák és algás roncsok. Tiszta munka- jelentette ki, aztán megivott egy bögre kávét és betette a Harcosok klubját. Sebastian gyorsan visszaaludt.

Tizenkét golyó. Ennyit találtak annak a nőnek a testében, aki megpróbálta megölni Jim Moriarty-t. A felbérlője a katonaságtól volt valaki, egy volt ezredes vagy valami hasonló, ahogy a gyilkosa is. Bézs színű nadrágkosztümöt viselt, barna haja csigákban hullott a vállára. Közepesen szép nő volt.

Sebastian július tizenharmadikán besétált a rendőrségre, közölte, hogy hát igen, ő bizony egy bérgyilkos, igen, pisztollyal meg mindennel, majd átnyújtott egy listát az áldozatairól. Előzetes letartóztatás. Egy órán belül kint volt.

Egy hónap alatt több, mint negyven épületet gyújtottak fel Londonban, az áldozatok száma olyan ötszáz főre esett. Aztán egyszer csak abbamaradt a gyújtogatási hullám. Ha valaki veszi a fáradtságot és egy térképen összeköti a felgyújtott épületeket, látta volna, hogy kiadnak egy nagy J és M betűt. De ez senkinek sem tűnt fel. Ahogy az sem, hogy sorra mészárolják a londoni bűnbandákat. Vagy csak senki nem akarta észrevenni.

- Az uszoda. Szedelőzködj- rontott be Jim a nappaliba. 
Sebastian épp azzal kísérletezett, hogy el tud-e találni egy falra szegezett szőlőszemet. El tudott.
- Holmes...- morogta kedvetlenül, ahogy letette a puskáját maga mellé.
Az új üstökös Jim fekete egén. Az egyetlen üstökös. Akivel Jim kapcsolatot, igazi kapcsolatot létesített, amit lehet, hogy fenntart.
- Már alig várom.
Jim szemei csillogtak, harci lázzal teltek, olyan volt, amilyennek a mesterlövész csak nagyon ritkán (soha?) látta.
Sherlock Holmes, a harmadik folyadék, ami feloldja a másik kettő unott töménységét. Aki megakadályozza, hogy a másik kettő elpusztítsa egymást.
Sebastian hangjában csak egy leheletnyi gúny bujkált:
- Akkor ne tegyek úgy, mintha nem tudnék a párnám alá dugott csörgőkígyóról?
Jim visszamosolygott rá.
- Hé, Tigris, inkább örülj. Most, hogy Sherlock itt van, téged már nem akarlak elpusztítani.
De a mesterlövész nem tudott örülni, mert akit Jim Moriarty nem akar elpusztítani, az nem érdekes számára. Ez volt a pillanat, amikor Sebastian Moran meggyűlölte Sherlock Holmest.

Az azt követő éjszaka, ahogy Jim az önkontrolljának utolsó morzsáival végighúzta a karmait Sebastian karján, egy nevet suttogott a semmibe:
- Sherlock Holmes...
Sebastian még soha nem bánt olyan erőszakosan a főnökével, mint akkor. Gondoskodott róla, hogy ordítson a fájdalomtól és a gyönyörtől.

Odakint zuhogott az eső. Jim hozzábújt- nem szexért, nem is, hogy valami éles tárgyat döfjön az oldalába- csak úgy. Sebastian átvetette a karját a főnöke vállán, felbámult a plafonra és próbálta elhitetni magával, hogy Sherlock Holmes igazából nem létezik. Hogy az ablakon túl nincs semmi és ők csak lebegnek az egyetlen szobában az univerzumban.
- Főnök... utazzunk el valahova. Menjünk el Indiába.
De Jim addigra már mélyen aludt. Sebastian tudta, hogy a főnöke tökélyre fejlesztette az alvás színlelését gyerekkorában, de nem mondott semmit. Engedte, hogy a férfi feje a vállán pihenjen. 
Egy zseni nem kíváncsi egy pórázra vert tigris véleményére.

Sebastian fogadta fel a nőt, akibe végül tizenkét golyót eresztett, hogy ölje meg Jimet. Unatkozott és izgalmat akart, adrenalint. Sosem vonta kétségbe, hogy Jim végig tudta. Erről szólt a közös életük. Veszélybe sodorják a másikat, esetenként megpróbálják megmenteni és ha nem sikerül, hát így jártak. Unatkoztak.
Sherlock Holmes megjelenése után Sebastian mindennél jobban visszavágyott ezekbe az időkbe.

Hogy tud véget érni valami, ami sosem kezdődött el igazán?


Sebastian a halott Jim nyakán nyomta el a cigijét. Tényleg egyedül maradt. Többé már nem feszült póráz a nyakán, mégis a gazdája mellett gubbasztott. El kellene tüntetni a testet. Falatka még úgysem vacsorázott. 
A Westwoodból pedig tökéletes fegyvertörlőrongy lesz.
- Hát ennyi volt főnök. 





Címkék: ,